Fogantatás vagy (újjá)születés történik a hívő életünk elején?

Az újjászületéssel kapcsolatban szeretnék egy súlyos félreértésre rávilágítani. Tudjuk azt, hogy a földi életünk nem születéssel, hanem fogantatással kezdődik. A fogantatás után jön a terhesség időszaka, majd jön a vajúdás, végül megszületik a gyermek e világra. Erről sokan megfeledkeznek, amikor a hívő élet kezdetéről esik szó, és a friss hívőknek már a legelején azt mondják, hogy ők újjászülettek, pedig még csak a fogantatásnál tartanak. Ennek egy óriási veszélye az, hogy aki így kezdi az életét, nagyon nehezen fog tudni újjászületni, ha egyáltalán eljut oda. Egyszerűen nem fogja keresni, mert nem is tudja, hogy az még hiányzik az életéből. Nikodémus idős ember létére, Isten népének a tanítójaként, szinte az egész életét leélte már, és nem tudta, hogy neki újjá kell születnie. Ugyanilyen helyzetbe kerülhet az is, akinek az elején azt mondták, hogy újjászületett. Mert nem fog arra gondolni, hogy vele ez még nem történt meg, és szüksége lenne rá.

Nézzünk meg két fontos kérdést:

  1. Az apostolok mikor születtek újjá?
  2. Az apostolok mikor lettek Isten gyermekei?

A 1. kérdésre, mivel még csak az elején járunk, és nem tisztáztuk az újjászületés fogalmát, nehéz lesz válaszolni. Nem is akarok most ebbe mélyebben belemenni. Úgyhogy anélkül, hogy most ezt bizonygatnám, hadd vetítsek annyit előre, hogy az ő újjászületésük Jézus feltámadása után történt.

Nézzük meg a 2. kérdést, ami sokkal izgalmasabb most, és ez rá fog mutatni egy nagyon fontos dologra. Mikor lettek ők Isten gyermekei? Pontosan nehéz megmondani az időpontot, de egy valami biztos. Amikor a hegyi-beszédben Jézus imádkozni tanította a tanítványait, azt mondta nekik, hogy így szólítsák meg Istent az imádságukban:

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” (Mt 6:9)

Ha Isten nem lett volna az ő Atyjuk már akkor, amikor Jézus ezt mondta nekik, akkor Jézus hazugságra tanította volna őket. Ugyanis Atyának csak az Ő gyermekei hívhatják Őt anélkül, hogy hazudnának. Jézus nyilván nem tanított nekik hazugságot. Ez viszont azt jelenti, hogy nekik már egészen az elején, amikor Jézust elkezdték követni, Isten gyermekeinek kellett lenniük!

Miért fontos ez? Azért mert látszik ebből az, hogy lehet valaki úgy Isten gyermeke, hogy még nem született újjá! Pontosan úgy, ahogyan egy kisbaba az édesanyja méhében már a szüleinek a gyermeke, de még nem jött a világra. A hívő életünk kezdete ugyanígy a fogantatáshoz hasonlítható, és nem pedig a születéshez.

Látnunk kell azt, hogy az Isten gyermekévé válás és az újjászületés nem ugyanaz. Egy folyamat az, ami elvezet az egyiktől a másikig. Ugyanúgy, ahogyan a földi születést is megelőzi a terhesség időszaka, van egy átmeneti időszak az Isten gyermekévé válás és az újjászületés között.

Tartalomjegyzék