Ábrahám bálványimádó családból származott, nem ismerte az Urat. 75 éves volt, amikor az édesapja halála után Isten megszólította és elhívta. Azt mondta neki, hogy jöjjön ki az atyja házából, és menjen be arra a földre, amit majd megmutat neki, nagy nemzetté teszi őt, megáldja, stb. Ezt követően különböző módokon többször is megjelent neki az Úr. Ábrahámnak volt két szövetségkötése Istennel: az első 10 évvel az elhívása után, a második pedig ezután 14 év múlva történt. Ezalatt hat találkozása volt Istennel, legalábbis ennyi van feljegyezve Mózes első könyvében. Az első szövetségkötésig öt találkozás, azután egy hosszú, 14 éves szünet után a hatodik.

Nézzük meg most először, hogy mi volt annak az előzménye, hogy Ábrám (ekkor így hívták még) hitre jutott, és Isten megkötötte vele az első szövetségét. Közvetlenül az első szövetségkötés előtt volt egy igen jelentős esemény Ábrám életében: találkozott Melkhisédekkel. Lót, Ábrahám rokona, akivel évekkel ezelőtt együtt indultak útnak, Sodomában telepedett le. Egy alkalommal több király közös erővel megtámadta ezt a várost, és Lótot elrabolták. Amikor ez Ábrám tudomására jutott, a segítségére sietett, és kiszabadította őt. Amikor a királyok leveréséből visszatért, és Sodoma királyához ment Ábrám, Melkhisédek ekkor jött hozzájuk:

„Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hozott; ő pedig a Magasságos Istennek papja volt. És megáldotta őt, és mondta: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet adott neki mindenből. És mondta Sodoma királya Ábrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. És mondta Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem a kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. Semmi egyebet, csupán a legények élelmét veszem el, és azok a férfiak, kik én velem eljöttek: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék el az ő részüket.” (1 Móz 14:18-24)

Nem túl bőbeszédű ez a leírás Ábrám és Melkhisédek találkozásáról, viszont van itt valami, ami nagyon szembeötlő. Amikor Melkhisédek megáldotta Ábrámot, Istent a Magasságosnak, ég és föld teremtőjének, vagy más fordítások szerint az ég és föld birtokosának nevezte. Majd később, amikor Sodoma királyához szólt Ábrám, ő is a Magasságos Istennek, ég és föld teremtőjének hívta az Urat. Korábban nem látunk ilyet Ábrámtól. Ő bálványidmádó családból származott, nem volt, aki Isten útjára megtanította volna őt, Ábrám nem nevezte így az Urat korábban. Ebből a történetből nagyon úgy tűnik, hogy Melkhisédek lehetett az, aki Ábrámnak beszélt a teremtésről és a Teremtő Istenről.

A Melkhisédekkel való találkozása után Ábrámnak volt egy látomása, és újra szólt hozzá Isten. Beszélgetett ekkor Ábrám az Úrral, és azt látjuk, hogy Ábrámban volt egy csalódottság Isten felé, hogy minek is adna neki bármit is, amikor nem adott neki gyermeket, és majd a szolgája fogja örökölni mindazt, amije van. De ekkor mondott neki az Úr valamit, amitől Ábrámban valami megváltozott, és hitre jutott. Olvassuk el ezt a történetet:

„Ne félj Ábrám: pajzsod vagyok neked, a jutalmad felettébb bőséges. És mondta Ábrám: Uram Isten, mit adnál nekem, holott én magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaskusbeli Eliézer? És mondta Ábrám: nem adtál nekem magot, és a házam szolgaszülöttje lesz az örökösöm. És szólt az Úr hozzá, és ezt mondta: Nem ez lesz az örökösöd: hanem aki az ágyékodból származik, az lesz az örökösöd. És kivitte őt, és mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; –és mondta neki: így lesz a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttatott az neki igazságul.” (1 Móz 15:1-6)

Felnézni az égre és megszámolni a csillagokat? Mi ebben a nagy dolog, és Istennek ez a mondata miért hozott Ábrám szívében egy gyökeres változást? Ez volt a negyedik alkalom, hogy Isten megjelent neki és szólt hozzá. Mi is történt a teremtés negyedik napján? Most csak egy részét idézem:

„Teremtette tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjon nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjon éjjel; és a csillagokat.” (1 Móz 1:16)

Vajon véletlen lenne, hogy pont ezelőtt beszélhetett Melkhisédek Ábrámnak a teremtésről? De menjünk egy kicsit vissza: mit is mondott Isten Ábrámnak a harmadik találkozásuk alkalmával?

„Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.” (1 Móz 13:14-17)

És mi történt a teremtés harmadik napján?

„És mondta Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy legyen látható a száraz. És úgy lett. És nevezte Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látá Isten, hogy jó.” (1 Móz 1:9-10)

A teremtés második napja után a vízzel borított földön nem volt még földnek pora. Ez a harmadik napon vált láthatóvá. Pont a harmadik találkozásuk alkalmával mondta Isten Ábrámnak, hogy úgy megsokasítja a magját, mint a földnek pora. Vajon véletlen lenne?

Azt gondolom, hogy amikor Ábrámnak azt mondta Isten, hogy tekintsen fel az égre, és számolja meg a csillagokat, akkor döbbenhetett rá, hogy ami vele történik, annak szoros kapcsolata lehet a teremtéshez. Ez volt az a pont, amikor Ábrám hitre jutott, és még aznap volt egy újabb találkozása Istennel, amikor is megkötötte vele az első szövetséget.

Ábrám első találkozása Istennel az elhívása volt, ekkor mondta neki, hogy jöjjön ki az atyja házából, és menjen be arra a földre, amit majd megmutat neki. Ábrámnak bálványimádó családja volt, nem ismerték az Urat. A teremtés első napján mondta Isten, hogy „legyen világosság”, majd szétválaszotta a sötétséget a világosságtól. Pontosan ez történt Ábrámmal is, amikor kihívta őt a sötétségből.

A teremtés második napján teremtette Isten a mennyezetet, és ekkor választotta ketté a mennyezet alatt és felett levő vizeket. Ez egy példázat a mennyei és földi dolgok szétválasztásáról. Isten és a mi saját utunk közti különbségről. Ábrám Istennel való második találkozása után két hasonló dolgot láthatunk Ábrám történeténél. Az egyik, az éhínség miatti egyiptomi útjuk, a másik pedig a mennyei látással és elhívással nem rendelkező – de mégis igaz – Lóttal való szétválásuk esete.

A teremtés harmadik napján választotta Isten ketté a szárazföldet a vizektől. Ekkor vált láthatóvá a szárazföld, és ezen a napon teremtette Isten a növényeket, a gyümölcstermő fákat. Ábrám Istennel való harmadik találkozása volt, amikor azt mondta neki Isten, hogy számolja meg a föld porát – erről már volt szó. Viszont ezután történt, hogy Ábrám a bajba jutott rokonát, Lótot, az élete kockáztatásával megszabadította. Ez Ábrám jó szívéről, a jó földről és a jó gyümölcsökről szól, ami itt egyértelműen láthatóvá vált.

A teremtés negyedik napján alkotta Isten a napot, a holdat, a csillagokat. Ábrámnak a negyedik találkozásuk alkalmával mondta Isten, hogy tekintsen fel az égre és számolja meg a csillagokat. Ez volt a fordulópont Ábrám életében, amikor hitre jutott – de erről is volt már szó.

Ezt követte még aznap Ábrám első szövetségkötése Istennel, majd 14 év múlva a második. Ez az Úrral való ötödik és hatodik találkozása a teremtés ötödik és hatodik napjának felel meg. Ezt és e két szövetség közti különbséget a következő részben fogjuk megnézni.